A másodlagos keretek fontos elemek, amelyek vonzzák a szemet, érzelmeket közvetítenek és erősítik a narratívát. Használatuk a modern vizuális médiában bővül.
Az olyan vizuális médiában, mint a film és a fényképezés, a keretek jelentik azokat a határokat, amelyek elválasztják a képernyőn lévő területeket a képernyőn kívüli területektől. Egy tárgy fényképezőgéppel történő rögzítése elkülöníti a valóság egy meghatározott részét, és keretezi azt, jelezve a fotós szándékát és üzenetét. Ebben az értelemben a keret több, mint egy határ; a vizuális kommunikációs médium egyik kulcseleme.
A keretek fontossága mindennapi életünkben is megmutatkozik. A körülöttünk lévő ablakok, tükrök és ajtókeretek mind meghatároznak bizonyos vizuális határokat, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy érzékeljük a teret, és tisztábban felismerjük a benne lévő tárgyakat és embereket. Például az ablakon át látható külvilág egy önálló keret, és a benne lévő táj vagy emberek természetesen felhívják a figyelmünket. Úgy működik, mint egy képkocka egy filmben vagy fényképen.
Egy tárgy kamerával történő rögzítésének folyamata során szándékosan felállíthatjuk ezeket a határokat, hogy egy bizonyos üzenetet közvetítsünk, vagy érzelmet váltsunk ki. Néha azonban létrehozhatunk egy másik keretet egy kereten belül, ha elsősorban négyzet vagy kör alakú tárgyakat használunk, mint például ajtók, ablakok, oszlopok, tükrök stb. Ezt a technikát „kettős keretezésnek”, a belső keretet pedig „másodlagos keretnek” nevezik.
A másodlagos kereteknek három általános funkciója van. Először is felhívja a tekintetet egy személyre vagy tárgyra a jelenetben. A tárgy bekeretezésével vizuális hangsúlyt hoz létre, és könnyen kiemelhető még akkor is, ha kicsi vagy nem a kompozíció közepén. Minél több képkocka van egy keretben, annál rétegesebb lesz a kép, ami mélységet és dimenziót ad az egyébként unalmas képnek. A reklámozásban vannak olyan esetek, amikor egy terméket másodlagos keretbe helyeznek, hogy meggyőzőbb legyen, és felhívja magára a figyelmet. Például a népszerű kozmetikai reklámokban gyakran egy modell tükörben lévő arcát használják másodlagos keretként, drámai kontrasztot teremtve a termék előtti és utáni felvételei között.
Másodszor, a másodlagos keretek utalhatnak a darab témájára vagy tartalmára is. A másodlagos keret vizuálisan elválasztja a benne lévő tárgyat a külsőtől, ami gyakran pszichológiai megszakadáshoz vezet, visszafogottság, elidegenedés és elszigeteltség érzését ébresztve. A másodlagos keret érzelmi távolságot is hoz létre a belső és a külső tárgy között. Egyes filmek ismételten bemutatnak egy karaktert egy ajtón vagy ablakon keresztül, hogy sugallják a világtól való elszigeteltségét, vagy hogy megjelenítsék a karakter belső szorongását vagy elidegenedettségét. Például a Menyasszony hercegnőben a másodlagos képkocka a hercegnőt mutatja, amint kinéz az ablakon keresztül, vizuálisan közvetítve elszigetelt lelkiállapotát.
Végül a másodlagos keretek úgy is működhetnek, hogy egy keretezett narratív struktúrát, egy „történetet a történetben” diktálnak. Például egy film összeállhat egy karakter valós élettörténetéből és elképzelt történetéből, ahol a kamera egy másodlagos képkockaként használt ablakon keresztül lép be és ki egy történet teréből. Ez ugyanazt az élményt nyújtja az olvasónak, mintha egy könyvön keresztül egy másik világba utazna.
A modern korban azonban a vizuális média művészei elkezdtek eltérni a másodlagos keret konvencióitól, hogy különböző hatásokat érjenek el. Például azáltal, hogy megnehezítik a kép alakjának felismerését a másodlagos kereten belül, megzavarják a néző észlelési aktusát, hatástalanná teszik a hangsúly funkcióját, vagy narratív feszültséget keltenek. Más esetekben egy ajtót vagy ablakot le lehet torlaszolni, ami hatástalanná teszi másodlagos keretként és felfedve egy tér vagy alak bezárását, vagy a másodlagos kereten belüli tárgyat arra kényszeríthetjük, hogy átlépje vagy áttörje a határait, érzetet keltve. a kíváncsiság és a tárgy kinetikus természetének hangsúlyozása.
Hasonlóképpen a másodlagos keret változatait használták a digitális médiában. A virtuális valóság (VR) és a kiterjesztett valóság (AR) technológiák lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy megtapasztalják a fizikai kereteken való túllépést, lehetővé téve a narratív struktúra és a vizuális megjelenítés új formáit. Ezek a technológiai fejlesztések fontos szerepet játszanak a másodlagos keretek fogalmának további bővítésében és a vizuális történetmesélés lehetőségeinek bővítésében.
Összefoglalva, a másodlagos képkockák fontos szerepet játszanak a vizuális médiában, különféle funkciók és effektusok révén lenyűgözik a közönséget. Lehetővé teszik számunkra, hogy túllépjünk azon, hogy csak a képernyőt nézzük, és megtapasztaljuk a mögötte rejlő jelentést és érzelmeket. A mai kísérletek és technológiai fejlesztések színesebbé és érdekesebbé teszik ezt az élményt.
