Az Ibodivo azt vizsgálja, hogy a gének és a környezet kölcsönhatása hogyan hat az élőlények fejlődésére és evolúciójára. Ez új megvilágításba helyezi az élet alakulását és változását.
A fejlődés az a folyamat, amelynek során az egysejtű megtermékenyített petesejt sejtburjánzás, differenciálódás és morfogenezis révén több milliárd sejtből álló összetett szervezetté válik. Ez egy csodálatos folyamat, amely magában foglalja az élet fejlődését az egyszerű formákból összetett, funkcionális struktúrákká. Darwin kora óta a biológusok felismerték, hogy az evolúció és a fejlődés szorosan összefügg egymással, ami azt jelenti, hogy az egyszerű organizmusok nemzedékek során bonyolultabbá alakulása hasonló a fejlődéshez. Az EVO DEVO vagy az evolúciós fejlődésbiológia a fejlődési evolúció tanulmányozása az élőlények fejlődési folyamatainak összehasonlításával, hogy feltárja a közös ősi kapcsolatokat.
Akadémiai státuszt a „homeotikus gének” felfedezésével nyert, amelyek szabályozzák a szervezetrészek kialakulását a fejlődés során. Az amerikai biológus és munkatársai gyümölcslegyekben tanulmányozták a homeobox géneket, és rájöttek, hogy a sejtekben a génreplikáció kifinomult működésének irányító központjaként működnek. Ez arra utal, hogy az élet kialakulása nem csupán véletlenszerű sejtosztódás, hanem pontosan szabályozott folyamat.
A homeobox gyümölcslegyekben való felfedezése óta a homeobox gének jelenlétét a fonálférgektől az elefántokig terjedő állatokban is megerősítették. Például egerekben találtak homeobox géneket, és a gyümölcslegyekhez hasonlóan a gének sorrendje megegyezik az általuk érintett testrészek sorrendjével. Ez arra utal, hogy a homeobox gének hasonlósága egyformán befolyásolja keletkezésük sorrendjét és azt, hogy hogyan szerveződnek komplexekké, ami azt jelenti, hogy a homeobox gének konzerváltak ahhoz, hogy nagyon hasonló funkciókat töltsenek be a filogenetikailag eltérő fajokban.
Például a szem fejlődésében részt vevő gének a gyümölcslegyeknél az írisz gének, az egereknél a kis szem gének. Az állatok szemeit alkotó gént Pax-6 génnek nevezik. A rovarok, például a gyümölcslegyek szemei kétszeműek, ami azt jelenti, hogy szerkezetükben, anyagukban és viselkedésükben nagyon különböznek a gerincesek, például az egerek szemétől. Amikor azonban a gyümölcslégy íriszgénjét egerekbe, az egér kis szem génjét pedig gyümölcslegyekbe ültettük át, mindkettő normális szemeket eredményezett, amelyek a tesztfajra jellemzőek, nem a géndonorra. Továbbá, amikor az egér kis szem génjét átültették a gyümölcslégy lábfejlődési génjébe, a gyümölcslégy lábában gyümölcslégyszemszövet alakult ki. Ez arra utal, hogy a gyümölcslegyek és egerek közös őse homeotikus géneket, például a Pax-6-ot használt, és ezeket a géneket az evolúció során újra felhasználták és megőrizték.
Így a gyümölcslégy homeotikus génjeinek Ibodibo felfedezése megkérdőjelezte az evolúciós biológia ortodox logikáját, megmutatva, hogy a gének irányítják az evolúció és fejlődés zenekarát: vannak gének, amelyek szabályozzák az élőlények fontos fejlődési folyamatait, és hogy az evolúció az a folyamat, amelynek során ez a génrendszer megváltozik. Ez a felfedezés a biológia számos területén visszhangzott, és az evolúció és a fejlődés közötti kapcsolat újragondolásához vezetett.
A legújabb tanulmányok kiterjesztették Ivo Dibo koncepcióját a környezeti változások génexpresszióra gyakorolt hatásainak feltárására. Ez arra utal, hogy bizonyos környezeti feltételek megváltoztathatják a génexpressziós mintákat a fejlődés során, elősegítve ezzel az evolúciós változást. Például bizonyos környezeti stresszek fokozhatják vagy csökkenthetik bizonyos homeotikus gének expresszióját, ami morfológiai változásokhoz vezethet az organizmusokban. Ez a perspektíva azt mutatja, hogy az evolúció és a fejlődés nem csak a génen belüli változásokról szól, hanem a környezettel való kölcsönhatások is erősen befolyásolhatják.
Így az ibodibo túlmutat a gének tanulmányozásán, és fontos támpontokat ad annak megértéséhez, hogyan fejlődtek az organizmusok a környezetükkel való kölcsönhatás révén. Ez jelentős mérföldkövet jelent az élettudományok fejlődésében, és utat mutat a jövőbeli kutatások számára. Az ehhez hasonló kutatások hozzájárulnak az élet eredetének és fejlődésének mélyebb megértéséhez.
