Boltanski az amatőr fényképezést használta a fényképezés tényszerűségének és fikciójának feltárására. Újraforgatással és átrendezéssel arra ösztönözte a nézőt, hogy kritikusan vizsgálja meg a kép valódiságát.
A modernista művészek a művészet tisztaságát és egyediségét hangsúlyozták, elutasítva a stílusok vagy képek más kultúrákból való kölcsönzését. A konceptuális művészek viszont a hagyományos műalkotásoktól eltérő alkotásokat hoztak létre úgy, hogy művészi üzeneteik közvetítésére kész tárgyakat használtak, még a közhelyesnek vélt tárgyakat is. Boltanski különösen az amatőr fényképeket, amelyeket nem profik készítettek magánélet és események dokumentálására, tárgyként használta fel munkáiban, és vitte át a kiállítótérbe, új esztétikai funkciót adva nekik.
Boltanski az amatőr fényképezés tárgyként való felhasználása annak köszönhető, hogy odafigyelt annak jellemzőire: ideogrammokra és szociogramokra. Az ideogram a társadalom által megosztott tipikus fényképezési stílusra utal, mint például az elölnézet, a rögzített tekintet és a sztereotip pózok az amatőr fényképeken. A szociogramok olyan társadalmi mutatók, amelyek felfedik az egyének közötti társadalmi és kulturális kapcsolatok mintáját. Az esküvők, fesztiválok stb. dokumentálására és megemlékezésére készült amatőr fényképek feltárhatják a család és a társasági tagok közötti kapcsolatokat, megerősítve a közösséghez való tartozás érzését, és megteremtve a közösségi kohézió érzését.
Boltanski az ilyen jellemzőkkel rendelkező amatőr fényképeket használja tárgyként, lehetővé téve, hogy a néző aktívan részt vegyen a mű értelmezésében olyan kulturális kódok olvasásával, mint a régóta fennálló társadalmi normák vagy közösségi jellemzők. Például a hétköznapi családi fényképeket tárgyként használó alkotások nézői az amatőr fotók által képviselt ideogrammon keresztül kulturális kódokat olvashatnak, és egy-egy család élete által megidézett szociogramokon keresztül aktívan részt vehetnek az alkotás értelmezésében, felidézve saját múltjukat vagy korabeli családtagjaikat.
Másrészt, kihasználva az emberek hajlamát azt hinni, hogy a fényképek valódiak, feltárja a realizmus és a fikció ambivalenciáját a fényképekben, és különféle kísérleteket tesz a fényképek valódiságának megkérdőjelezésére és a fényképek pluralisztikus olvasására való ösztönzésre. Többször újrafotózott amatőr fényképeket, hogy „valódinak” tűnjenek, szándékosan elmosva az eredeti képet, vagy saját szándéka szerint átrendezve azokat. Nyíltan kombinált szövegeket, például címeket és leírásokat a fényképekkel oly módon, hogy az könnyen felismerhető legyen a néző számára, megzavarva a nézőt abban, hogy a fénykép az igazat mutatja-e, vagy a szöveg mond igazat. Boltanski munkája arra ösztönzi a nézőt, hogy megkérdőjelezze és kritikusan gondolkodjon el egy fénykép üzenetének valódiságáról, ahelyett, hogy egyszerűen elfogadná azt.
Boltanski munkája nem csupán az amatőr fotózást a művészet területére emelte; újragondolja a fényképezés lényegi természetét. Kiemelte, hogy a fényképezés nemcsak rekord, hanem fontos médium az emlékezet, a történelem, az egyén és a társadalom kapcsolatának feltárásához. Ez lehetővé teszi a néző számára, hogy felfedezze a hétköznapi képekben megbúvó különféle jelentéseket, és a fotózáson keresztül új képet nyerjen önmagáról és a társadalomról.
Boltanski munkája a mindennapi amatőr fotózás tárgyként való felhasználásával lehetővé teszi az egyetemes és közös kulturális sajátosságok megértését, és feltárja a fényképezés ambivalenciáját, ahol a tény és a fikció egymás mellett él. Ezzel arra ösztönzi a nézőt, hogy tudatosan olvasson képeket a modern társadalom által termelt képözön közepette. Boltanski munkássága új lehetőségeket nyitott meg a kortárs művészet előtt azáltal, hogy feltárta a fényképek sokrétű jelentését, és arra ösztönözte a nézőket, hogy aktívan vegyenek részt értelmezésükben.
