Miért viselkednek az emberek erkölcstelenül annak ellenére, hogy ismerik az erkölcsi normákat? A pszichológiai elméletek feltárják az önszabályozás kudarcait és az erkölcsi viselkedés irányításának módját.
Az emberek tudatában lehetnek az egyetemes erkölcsi normáknak, és továbbra is erkölcstelenül cselekszenek. A modern pszichológiai elméletek annak magyarázatában, hogy miért fordulnak elő ezek az erkölcstelen viselkedések, és hogyan irányítsák az erkölcsi viselkedést, a modern pszichológiai elméletek hatással vannak az erkölcsi nevelésre, amelynek középpontjában az önszabályozás fogalma áll. Az önszabályozás a gondolatok, érzések, vágyak és viselkedések megváltoztatására tett kísérlet egy cél elérése érdekében, az önszabályozás sikerét pedig a cél eléréseként, a kudarcot pedig az önszabályozás kudarcaként definiáljuk. A két legjelentősebb elmélet Albert Bandura szociális kognitív elmélete és Roy Baumeister önszabályozó erőelmélete.
Bandura szociális kognitív elmélete azt állítja, hogy az emberek veleszületett önszabályozási képességgel rendelkeznek. Az ezzel a tulajdonsággal rendelkező emberek azért cselekszenek, hogy megszerezzék azt, amit értékelnek, vagy elkerüljék azt, amitől félnek. Bandura szerint az önszabályozás három alfunkció folyamatán keresztül működik: öncenzúra, önbíráskodás és önreakció. Az öncenzúra az önszabályozás első lépése, és magában foglalja az egyén aktuális viselkedésének és helyzetének felügyeletét és megfigyelését a céljaihoz képest, előzetes elképzelések és érzelmek nélkül. Az önbíráskodás az, amikor úgy döntesz, hogy mit szeretnél tenni, figyelembe véve személyes normáidat, amelyek a belső kritériumaid a céljaid eléréséhez, a helyzetet, amelyben vagy, és a tetteid után érezni fogsz érzelmeket. Az önreakció arra az érzelmi jelenségre utal, amelyet viselkedése után saját magának tulajdonít, mint például az elégedettség vagy a büszkeség, amikor viselkedése megfelel a céljával kapcsolatos személyes normáinak, és a bűntudat vagy szégyen, ha viselkedése nem.
Baumeister önszabályozó erőelmélete viszont annak az irányzatnak a következményeként alakult ki, hogy az emberi pszichológiai jelenségek természettudományos alapját igyekezzen megtalálni, miközben megtartja a szociális kognitív elmélet alapvető kereteit. Ezen elmélet szerint az önszabályozás a célok elérésével kapcsolatos személyes normákból, a viselkedés megfigyelésére irányuló megfigyelésből, a személyes normák elérésére irányuló motivációból és az önszabályozáshoz szükséges energiából áll. Baumeister különös hangsúlyt fektet az önszabályozás mennyiségi aspektusára, mert úgy véli, hogy az energia mennyisége döntő annak meghatározásában, hogy egy célt elérünk-e vagy sem. Baumeister szerint a különböző önszabályozási feladatok során az egyének saját energiájukat használják fel, amelynek mennyisége korlátozott, és hatékonyan kell felhasználni ahhoz, hogy az önszabályozásban következetesen sikeres legyen. Azonban még ha sok energiát használunk is, soha nem fogy ki teljesen. Ennek az az oka, hogy az emberek energiájuk egy részét sürgős szükségletekre vagy rendkívüli körülményekre tartalékolják.
A mai erkölcsi nevelésben Bandura és Baumeister önszabályozási koncepciója alapján az emberi erkölcstelen viselkedés az önszabályozás kudarcának tekinthető, amennyiben nem éri el az erkölcsös magatartás célját. Bandura szerint az emberek nem tudnak önszabályozni, mert olyan önfelmentő gondolatokat folytatnak, mint az erkölcsi igazolás és a hibáztatás. Általánosságban elmondható, hogy amikor az emberek önítéletet hoznak, megjósolják reakcióikat, és ha megjósolják a bűntudatot, amelyet akkor éreznek majd, ha megszegnek egy erkölcsi normát, egy egyetemes erkölcsi kódexet, amelyet a szocializáció, például az oktatás révén belsővé tettek, önszabályoznak, és az erkölcsi normával összhangban cselekszenek, ami az önszabályozás sikere. Ha azonban lehetetlen megjósolni a bűntudatot az önfelmentő gondolatok miatt az önbíráskodás folyamatában, az ember az erkölcsi normával ellentétesen cselekszik, ami az önszabályozás kudarca. Ezért Bandura hangsúlyozza az önhatékonyság fontosságát az önszabályozás sikere szempontjából az erkölcsi viselkedés céljaira. Az önhatékonyság az a meggyőződés, hogy valaki sikeresen tudja szabályozni magát egy adott helyzetben. Az önhatékonyság növelése a célok elérésének megtapasztalása révén önszabályozási sikerhez vezethet az erkölcsös magatartás céljának megvalósításában.
Bandura elmélete hangsúlyozza, hogy az önszabályozás folyamata nem egyszerű akaraterő kérdése, hanem egy összetett folyamat, amely kölcsönhatásba lép a környezeti tényezőkkel. Ez azt sugallja, hogy az erkölcsi nevelésben fontos az egyén környezetének javítása, támogató rendszerének erősítése. Például következetes támogatást és visszajelzést kell biztosítani az iskolában és otthon, hogy a tanulók következetesen gyakorolhassák az erkölcsös magatartást.
Másrészt Baumeister szerint megmagyarázható, hogy az emberek nem képesek önszabályozni az univerzális erkölcsi normák szerinti viselkedési normáikat, mert nem hatékonyan használják fel az energiát önszabályozó feladatokra. Mivel az emberi energia véges, a túl sok energia felhasználása egy önszabályozási feladatban elkerülhetetlenül az önszabályozó képesség csökkenése vagy az ego kimerülésének állapotához vezet. Ez megnehezíti a későbbi önszabályozási feladat elvégzését. Így Baumeister az önszabályozás automatizálásának fontosságát hangsúlyozza az önszabályozás sikere szempontjából az erkölcsi viselkedés céljában. Az önszabályozás automatizálása azt jelenti, hogy egy önszabályozási feladat elvégzése kevesebb energiát igényel, mint korábban. Az önszabályozás gyakorlással, tréninggel történő automatizálása, beleértve a saját célok elérésének megtapasztalását is, hatékonyabb energiafelhasználást eredményezhet, ami viszont az erkölcsös magatartás céljának sikeréhez vezethet.
Az önszabályozás automatizálása ismétlődő képzést és következetes gyakorlást igényel. Az erkölcsös viselkedés következetes gyakorlását célzó programok vagy műhelyek segíthetnek a tanulóknak az erkölcsös viselkedést szokássá tenni. Emellett az önszabályozást erősítő különféle stratégiák is bevezethetők, mint például a meditáció vagy a mindfulness tréning. Ez segíti a tanulókat abban, hogy a stresszes helyzetekben nyugodtak maradjanak és önszabályozzák magukat.
Összefoglalva, az emberi erkölcsös és erkölcstelen viselkedés az önszabályozás sikerével vagy kudarcával magyarázható. Bandura és Baumeister elméletei sokféle megközelítést kínálnak az erkölcsi nevelés önszabályozásának elősegítésére, amelyek felhasználhatók az erkölcsi viselkedés elősegítésére. Az erkölcsi nevelés hatékonyságának maximalizálása érdekében fontos e két elmélet szintetizálása, hogy segítse a tanulókat az erkölcsi normáknak megfelelő magatartások következetes gyakorlásában.
