Ez a blogbejegyzés egy olyan nézőpontot mutat be, amely a jólétet nem pusztán jövedelemelosztásként, hanem a kapitalizmus alapját képező termelési rendszerként tekinti.

A jólét kollektív vásárlás

Van ok arra, hogy sok tudós a kapitalizmus reformja mellett érvel a felhagyása helyett. Pontosan azért, mert a kapitalizmus rendkívül erős előnyökkel rendelkezik. Nem túlzás azt állítani, hogy a kapitalizmus ezeknek az erősségeknek köszönhetően maradt fenn a mai napig. Az, hogy kizárólag az erősségeire koncentrálunk, nem azt jelenti, hogy leegyszerűsített, kétoldalú képet alakítunk ki a kapitalizmusról. Nem arról van szó, hogy azt mondjuk: „A kapitalizmusnak vannak előnyei és hátrányai, ezért csak foltozzuk meg és használjuk tovább.” Inkább a kapitalizmus erősségeinek megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy kidolgozzuk a legmegbízhatóbb módszert a gyengeségeinek kompenzálására és erősségeinek fejlesztésére.
Először is, a kapitalizmus a leghatékonyabb rendszer a vagyon és a jövedelem növelésére. Vegyük például Robert Skidelsky, a Warwicki Egyetem brit társprofesszorának és emeritus professzorának szavait.

„A kapitalizmus gazdagságot termel. Folyamatosan gazdagságot termel. És ezen gazdagság révén enyhíti a szegénységet. A probléma az, hogy „kinek a gazdagság?””

A kapitalizmus tekinthető az emberiség számára optimális rendszernek a vagyonteremtésre. Pontosan ezért szorgalmazta Adam Smith a teljesen szabad piacot. Adam Smith valóban felismerte a szabad piacban rejlő figyelemre méltó vagyontermelő képességet. Tehát milyen módszereket alkalmazhatunk a kapitalizmus ezen előnyeinek megőrzésére, miközben korrigáljuk az általa teremtett jövedelmi egyenlőtlenségeket? Először is, fontolóra vehetjük egy szociális védőháló létrehozását azok számára, akik a jövedelmi egyenlőtlenségektől szenvednek. Ez megvédhetné azokat, akiket – amint azt korábban említettük – a szabadkereskedelmi megállapodások lemaradtak, és biztosíthatná számukra a biztonságos életet. Hallgassuk meg a szakértők véleményét.

„Amikor a gazdaság megtorpan, sokan elveszítik az állásukat. A szociális ellátás a nehéz helyzetbe kerültek terhének megosztásáról szól. Ez egyfajta biztosítás. Biztosítás nélkül nem létezhet kapitalizmus. Senki sem küldene hajót tengerre biztosítás nélkül.” (David Kay Johnston, amerikai újságíró)

„Figyelembe kell vennünk a hiba lehetőségét. El kell ismernünk a szerencsétlenséget. Minden civilizált társadalomnak szüksége van egy minimális biztonsági hálóra.” (Raghuram Rajan, professzor, Chicagói Egyetem, Booth Üzleti Iskola)

„A jólét az a biztosítás, amit egymásnak nyújtunk.” (Richard Thaler, közgazdaságtan professzor, Chicagói Egyetem)

„A jóléti ellátás egy szociális védőháló, amelynek célja a társadalom legkiszolgáltatottabbjainak védelme.” (Eric Maskin, társadalomtudományok professzora, Princeton Egyetem)

Ezért a hibás kapitalizmus helyreállításához az emberek jólétére kell összpontosítanunk. Olyan társadalmat kell építenünk, ahol az emberek, nem pedig a kormány vagy a piac az urak. Az embereknek kell urakká válniuk, a piacot és a kapitalizmust mozgatva. Ez az érvelés amellett szól, hogy a „jóléti kapitalizmus” szükséges a modern kapitalizmus által teremtett polarizáció, egyenlőtlenség és vagyonkülönbség feloldásához. Azt javasolja, hogy a kapitalizmust egy olyanból, ahol a legtöbb ember boldogtalan, egy olyanná alakítsuk át, ahol a legtöbb ember boldog. A jólétet egyfajta biztosítéknak tekinthetjük a kapitalizmus alatti bizonytalan jövő ellen. Olyan ez, mintha adót fizetnénk azért, hogy közösen olcsóbban vásároljunk biztosítást.

Produktív jólét, amely munkahelyeket teremt

Vannak, akik azzal érvelnek, hogy a túlzott jólét akadályozza a gazdasági növekedést. De valóban ez a helyzet? A kérdés megválaszolásához először is kérdezzük meg: A következő két lehetőség közül melyik segíti a fogyasztás növelését?

1. A magas jövedelmű osztály fogyasztása
2. Az alacsony jövedelmű osztály fogyasztása

A válasz a 2. lehetőség. Az ok az, hogy nemcsak hogy sokkal több szegény ember van, mint gazdag, de még a leggazdagabbak sem esznek naponta tízszer. Ez az indoklás megtalálható Malthus „A politikai gazdaságtan alapelvei” című művében, konkrétan az „alulfogyasztás elméletében”.
A gazdasági fejlődéshez a keresletnek a kínálat növekedésével párhuzamosan kell növekednie. Ha azonban a gazdasági növekedés gyümölcsei nem oszlanak el egyenletesen a társadalom tagjai között, a fogyasztás növekedése nem tud lépést tartani a megnövekedett termeléssel. Ez túltermeléshez és végső soron válsághoz vezet. Röviden, a válságok az „elosztás egyensúlyhiányából” fakadnak. Ez fordítva azt is jelenti, hogy a gazdasági növekedés csak megfelelő elosztással érhető el.
Malthus kijelentette:

„Tömjétek meg a szegények zsebét. Akkor majd fellendül a fogyasztás.”

Sok szegény ember magasabb társadalmi költségeket jelent; elhanyagolásuk csak még nagyobb bumeránghatást vált ki, és mindenki számára megnehezíti az életet. Ezért a jóléti ellátás gazdaságosabb lehet. Mégis, valahányszor a jólétről esik szó, hajlamosak vagyunk moralizáláshoz folyamodni, és az együttérzésre való hivatkozásokkal zárjuk a beszélgetést. Hogyan hagyhatnánk egyszerűen hátra a szegényeket? Nem kellene együtt élnünk? Nem ez egy igazságos társadalom lényege? De a valóságban a jólét nem olyan probléma, amelyet pusztán az együttérzésre hagyatkozva kell megoldani. Éppen azért nem omlik össze a kapitalizmus, mert jólétet kell biztosítani.
Ez David Kay Johnston amerikai újságíró nézőpontja.

„A szegénység ingyenes jó, de nagyon drága. A szegény emberek sok pénzbe kerülnek. Nem fizetnek adót, csak kapnak adót. A jóléti segélyek célja az kellene, hogy legyen, hogy segítsenek az embereknek átvészelni a nehéz időket és produktívvá válni. Ehhez munkahelyekre van szükség.”

A jóléti ellátásra, amire szükségünk van, nem „adakozásból élősködő jólét”. Produktív jóléti ellátásra van szükség, amely munkahelyeket teremt, és egészséges jóléti ellátásra, amely segít a kiszolgáltatottaknak önellátóvá válni. Ez a megközelítés ösztönzi a fogyasztást, és a kapitalizmus visszanyerheti vitalitását. Téves tévhit a jólétet és a növekedést egymást kizáró fogalmaknak tekinteni. Ahhoz, hogy teljes mértékben megőrizzük a kapitalizmus által teremtett gazdagságot és annak hatalmas növekedési potenciálját, nincs más választásunk, mint hogy a jóléti ellátást alternatívának tekintsük.