Ebben a blogbejegyzésben azt fogjuk megvizsgálni, hogy a fizikai változások és az etikai korlátok hogyan hatnak egymásra a Homo sapiens evolúciója során, és meghatározzák az emberek jövőjét.
Minden élőlény fejlődik, hogy beilleszkedjen a környezetébe és fennmaradjon. Az evolúció során az organizmusok alkalmazkodóképességük növelésével igyekeztek előnyt szerezni a túlélésért folytatott versenyben. Ennek a folyamatnak a kulcsa, hogy a kiváló fizikai evolúció révén előnyt szerezzünk a versenyben más fajokkal. A korai élőlények még az egyszerű környezeti változásokra is érzékenyek voltak, aminek következtében különböző fajok jelentek meg különböző környezetben. Ebben az evolúciós folyamatban, a homo sapiens megjelenése előtt az agy hulladékszervnek számított, amely energiát fogyaszt, és még az intelligencia fejlődésével sem halmozódott fel a tudás („A jumbo brain is a jumbo drain on the body” (2014, Yuval Harari)). Ez azonban nem így volt a Sapiens esetében, akiknek kiváló intelligenciája lehetővé tette számukra, hogy megtanulják, hogyan tárolják és továbbítsák a tudást, ami lehetővé tette számukra, hogy legyőzzék fizikai alsóbbrendűségüket, megnyerjék a versenyt más fajokkal, és „sikeres” fajokká váljanak, 7 milliárd egyedet terjesztve szerte a világon.
A Homo sapiens sikere nem korlátozódott az intelligencia fejlesztésére, hanem a kultúra és a technológia fejlődéséhez is vezetett. A nyelv fejlődésével a tudás felhalmozódása ugrásszerűen megnőtt, és a Homo sapiens megszerezte az irányítást a természet felett. A tűz használatával, szerszámok készítésével és a közösségekben való közös munkával a Homo sapiens hatékonyan tudta kezelni a túléléshez szükséges erőforrásokat. Az intelligencia és a technológia kombinációja késztette a homo sapiens-t, hogy leküzdje fizikai alsóbbrendűségét.
De míg a Homo sapiens eddigi fejlődése egyre jobbá tett bennünket abban, hogy fizikai változások nélkül halmozzuk fel a tudást, addig a Homo sapiens evolúciója a jövőben olyan fizikai változásokat hoz, amelyek a Homo sapiens végéhez vezetnek. Ezt a célt biotechnológiai szempontból elemezzük.
A Homo sapiens olyan egyszerű vágyak megoldására fejlődött ki, mint például az élelem keresése. Amikor a korai homo sapiens vadászott és gyűjtögetett, evolúciójuk szorosan összefüggött a túléléshez szükséges fizikai változásokkal. De az ipari forradalom után a homo sapiens meg tudta oldani az élelmezési gondjait, és általános boldogságuk nőtt. Mostantól bárhová utazhatunk a bolygón egy nap alatt, és élvezhetjük a szabadidőnket. De ahogy egy olcsó ételt fogyasztó ember érzéketlenné válik iránta, és jobb ételeket keres, amikor egy drága étteremben eszik, úgy a Sapiens is érzéketlenné vált a boldogság iránt, és egyre több boldogságot keres. Az egyre több boldogságra törekedve a sapiens megpróbálja feloldani a boldogság akadályát, a halált.
A Homo sapiens elkezdte keresni a módokat a meglévő szervezeti korlátok túllépésére. Az elemek közül a szén az egyetlen, amely újra és újra kapcsolódni tud ugyanazzal az atommal. Ezért a széntartalmú vegyületeket elengedhetetlennek tekintik egy olyan szervezet számára, amely sok összetett polimert igényel, és ezeket a szénvegyületeket szerves anyagoknak nevezik. A korai homo sapiens küzdött ezeken a szervezett testületeken belül. Bármely sejtté differenciálódni képes őssejtek felhasználásával egyes szerveket azonnal helyre lehetne hozni, ha megsérülnek, és az öregedési folyamatot lelassítani, vagy akár meg is állítani, ha már visszafordíthatatlanná vált. Így a várható átlagos élettartam közel a végtelenségig nőne, és a bolygó már nem lenne képes eltartani az embert. Ahogyan az Újvilág felfedezése után vándoroltunk ki Európából, mi is vándorolunk majd, hogy új, lakható bolygókat találjunk. Kezdetben továbbra is kölcsönhatásba lépünk egymással, de fokozatosan az egyes bolygók tudományos és technológiai fejlődése eltérő lesz.
Egyes bolygókon a Homo sapiens többé nem korlátozódik a testre, amely szervezet számos korláttal rendelkezik. A sapiens kezdetben kiborgok formájában, amelyek szerveit gépek helyettesítik, kivéve az agyat, vagy androidok formájában, amelyeknek agya CPU-kkal van felszerelve, végül teljesen szervetlen anyagokból készült testek formájában, a sapiens megszűnik faj lenni, mert fémből, nem pedig sejtből áll, a sejtelmélet szerint, amely szerint „a sejt a Jabthideni organizmus funkcionális és szerkezeti egysége. 1938).
Egy technológiailag fejlettebb bolygón még egy szervetlen test is béklyónak érezné magát. Fémtestük berozsdásodna, vagy súlyos fizikai behatás hatására tönkremenne, ami halálhoz vezethet. Más szóval, már a fizikai formában való létezésük is akadályt jelentene. Miután jelentős tudományos fejlődést értek el az ismeretek folyamatos felhalmozásával, számítógépessé válnak, és az internetre való belépéssel egy fizikai test nélküli virtuális formává válnak. Gondolataikat, érzéseiket minden pillanatban megoszthatják majd mindenkivel, és a felhalmozott hatalmas tudásanyag azonnal mindenki számára elérhető lesz.
Végül az istenné válás vágya vezeti a Homo sapiens-t Meta sapienssé, ami túlmutat az élőlények kategóriáján, sőt, megjelennek a cyber sapiensek, amelyeknek nincs fizikai testük, és csak az internetes világban léteznek. Nem tudjuk, hogy ez a fejlemény evolúció vagy apokalipszis. Úgy tűnik azonban, hogy óvakodni kell attól a vágytól, hogy az istenekké váljanak a jelenlegi biológiai határokon túl. Vannak azonban olyan hangok is, amelyek aggasztják a tudomány és a technológia véletlenszerű fejlődését ebben az evolúciós folyamatban. Etikai megfontolások nélkül a meggondolatlan technológiai fejlődés következményei kiszámíthatatlanok és pusztítóak lehetnek. Tekintettel arra, hogy az etika milyen fontos szerepet játszott a tudomány és technológia fejlődésének megfékezésében, a fent leírt meta-sapiens és cyber-sapiens valószínűtlennek tűnhet, de az etikai diskurzus fontos szerepet fog játszani a tudomány és a technológia ellenőrizetlen fejlődésének ellenőrzésében.
