Ha a tudomány és a technika fejlődése lehetővé teszi az örök életet, vajon élvezhetjük-e mind az anyagi bőséget, mind a szellemi érettséget? Ebben a blogbejegyzésben az igazi boldogság és az utópia lehetőségét kutatjuk.
Örök élet. Egy szó, ami örök életet, vagy örök életet jelent. Csakúgy, mint Qin Shi Huang az életelixír után kutatva, amely megóvja őt attól, hogy megöregedjen és meghaljon, a keleti és nyugati emberek az idők kezdete óta próbálják megtalálni a módját, hogy elkerüljék a halált. Ez az emberi ösztön, hogy legyőzze a halál elkerülhetetlenségét, különféle formákban fejeződött ki mítoszokban, legendákban és vallási hiedelmekben. Kezdetben az emberek rituálékon és vallásokon keresztül próbálták elérni az örök életet, mint például a kereszténység és a buddhizmus, de a tudomány és a technika fejlődésével ma már tudományosabb módon közelítjük meg a halhatatlanságot.
Egyes tudósok úgy vélik, hogy az egyre fejlettebb technológia révén az emberiség 2045-re elérheti az örök életet. Ezek az állítások ígéretesek abban a tekintetben, hogy sok olyan dolog, amelyet korábban lehetetlennek tartottak, most valósággá válik. Itt azonban érdemes kiemelni valamit. Ha az „én” léte az örökkévalóságban is boldogtalan, akkor az örök élet csak ront rajta. Szóval boldogok lennénk, ha elkerülnénk a halált és örökké élnénk? A válasz erre a kérdésre igen.
Mielőtt megbeszélnénk, miért lennénk boldogok, ha örök életünk lenne, meg kell határoznunk a boldogság fogalmát. A boldogság nem csak az anyagi elégedettségről szól, hanem olyan érzelmi és spirituális összetevőket is magában foglal, amelyek mélyen gyökereznek az emberi életben. A boldogságot két kategóriába soroltam: külső boldogságra és belső boldogságra. Először is, a külső boldogság az az elégedettség, amelyet külső tényezőktől kapunk, mint például más emberek, egyéb dolgok stb. A külső boldogság példái közé tartozik az ízletes ételek fogyasztása, a gyönyörű ruhák viselése, a szeretteivel való együttlét és a sok pénz. A belső boldogság viszont az a pszichológiai biztonság, amelyet akkor érez, amikor állapota, elképzelései vagy értékei megvalósulnak. A belső boldogság példái közé tartozik, ha egy jó éjszakai alvás után fáradtan ébredsz, hobbiddal foglalkozol, keményen dolgozol és eléred, amit elterveztél. Összességében elmondhatjuk, hogy az emberek akkor érzik magukat boldognak, ha korábbi állapotukhoz képest jobb állapotban vannak.
Először is, ha az emberi lények a fejlett tudomány és technika révén elérik az örök életet, az jobb állapot lesz, mint a halál jelenlegi állapota, tehát az örök élet kezdetben a boldogsághoz vezeti az embert. Másrészt, ha az ember elnyeri az örök életet, az nagy változásokat fog hozni társadalmunk alapstruktúrájában és értékrendjében is. A jelenlegi rövid életciklusunkban nem teljesen tapasztalható különböző életmódokat és kulturális sokszínűséget maximalizálni lehetne, és ezek a változások pozitívan hatnak az emberi boldogságra.
Ahhoz, hogy az emberiség elérje az örök életet, meg kell oldani az örökké élő emberi tudat problémáját. Ez megoldható azzal a feltételezéssel, hogy a tudomány és a technológia gyorsan fejlődik. Ha az embereknek örök életük van, akkor rengeteg kutatást fognak végezni az erőforrások fejlesztésével kapcsolatban, hogy az emberek örökké élni tudják őket, hogy legyen elegendő élelemforrás, és valahogy minden egyén számára életteret biztosítsanak. Ebben az összefüggésben valószínűleg új megoldások születnének az erőforrások elosztására és a környezeti problémákra. Az emberiség annyi élelmet tudna elfogyasztani, amennyit csak akar, és szabadon hozzáférhetne a bőséges erőforrásokhoz. Nem csak ez, de szeretteink is halhatatlanok lennének, és örökké velük lehetnénk, amíg a kapcsolatunk nem szakad meg velük. Ebben az esetben a külső boldogság természetesen követni fogja.
A belső boldogság is elérhető, ha az emberiséget megörökítjük. Ennek oka a rendelkezésünkre álló végtelen idő alatt rejlik. A külső boldogság beteljesülésével és végtelen idő alatt az emberiség nagyon boldog életet tudna élni, mind lelkileg, mind belsőleg. Először is a halál nem választaná el a családtagokat, barátokat, szerelmeseket, így sokáig együtt maradhatnának és boldogok lennének. Ráadásul az emberek végtelen időn belül folyamatosan új kultúrákat hoznának létre, ami egy sokkal változatosabb kultúrát eredményezne, és az emberek olyan kulturális tevékenységeket élvezhetnének, amelyekben sokféleség létezik. Ráadásul az időkorlát eltörlésével az embert nem kötik le az anyagiak, és az ember folyamatosan erőfeszítéseket tehet a kitűzött célok elérése érdekében, és folyamatosan fejlődhet, jobbá válhat. Végül az emberek is elérik a belső boldogságot.
Míg a görög-római mitológiában a halhatatlanságot az istenek felségterületeként ábrázolták, és az emberek számára nem elérhető, addig manapság az emberek egyre közelebb kerülnek az örök élethez. 2011-ben publikáltak egy tanulmányt, amely kimutatta, hogy az öregedési folyamat visszafordítható a telomeráz aktiválásával. A telomeráz egy olyan enzim, amely védi a kromoszómák végeit, amelyek minden egyes sejtosztódáskor lerövidülnek, és így gátolja a sejtek öregedését, de Ronald Defino, az amerikai Harvard Egyetem Dana-Farber Rákkutató Központjának rákgenetikusa és egy kutatócsoport kimutatta, hogy a telomeráz nemcsak lelassíthatja az öregedést, hanem visszafordította is az öregedést. Ez a tanulmány jelentős fordulópontot jelent az emberi élettartam meghosszabbításáról folyó tudományos vitában.
A tudomány és a technológia eme fejlődésével széles körben elterjedt az a vélemény, hogy előbb-utóbb el fogjuk érni az örök életet. Addig sokkal több problémát kell megoldanunk, mint a hosszú élettartamot, amihez fejlettebb technológiákra és módszerekre lesz szükség. Ha az örök életet elérjük, az emberiség képes lesz élvezni a külső boldogságot a kellő tudati erőforrások, a körülöttünk lévőkkel való örök kapcsolatok révén, és az örök boldogságot a végtelen idő alatt végzett szakadatlan erőfeszítések által végzett önfejlesztés révén. Ebben az időben az emberiség elérte az ideális társadalmat, amelyben egyszerre lehet követni az anyagi bőséget és a szellemi érettséget. Ha megvalósul egy ideális világ, ahol végtelen időn át élvezhetjük az örök boldogságot, nem ez az utópia?
