Steichen a festői technikákat alkalmazó fényképezésen keresztül feszegette a fotóművészet határait. Munkái bebizonyították, hogy a fényképezés nem csupán dokumentálás, hanem a művészi kifejezés médiuma is lehet.
A 19. század elejéig a fényképezést a modern civilizáció technológiai eszközeként és a valóság reprodukálásának eszközeként fogták fel. Az emberek akkoriban a fényképezést objektív feljegyzésnek tekintették, amely a valóságot úgy reprodukálja, ahogy volt. Fokozatosan azonban sok fotós megpróbálta kifejezni saját szubjektivitását színpadi fényképek készítésével vagy készítésével. A művészi fényképezést a festői kifejezések utánzásával folytatták olyan technikák révén, mint a fényfeldolgozás és az eredeti lemezek kompozíciója. Az ebben az irányzatban létrejött fotográfiai alkotásokat nevezzük piktorialista fotográfiának. Kísérlet volt a puszta dokumentáláson túllépni a művészi kifejezéssel, megnyitva az ajtót a fotográfiának, mint a festészettel azonos szintű művészeti ágnak való elismerésére.
Steichen Rodinját Victor Hugóval és egy gondolkodó emberrel (1902) a piktorialista fényképezés megtestesítőjének tartják. A témák Rodin szobrász és művei: Victor Hugo és A gondolkodó ember. Steichen Rodin fényképét a Victor Hugo márványszobor előtt és a Gondolkodó ember című bronzszobor fényképét egyetlen fotográfiává állította össze. A fénykép kompozíciójában Rodin és A gondolkodó ember hasonló helyzetben ül egymással szemben a sötétített közeli nézetben, míg Victor Hugo néz le rájuk a megvilágított távoli nézetben. Ahelyett, hogy egyszerűen komponálta volna a közeli és távoli nézeteket, Steichen bonyolult összetett fényképezési technikát alkalmazott annak biztosítására, hogy a két fénykép témái ugyanabban a keretben helyezkedjenek el, a művész szándéka szerint. Ezenkívül a nyomtatási folyamat során fényérzékeny megoldást használtak, amely elnyomta a tárgy textúráját.
Steichen művészi eszmecserét folytatott Rodinnal, és 1901-től szinte hetente fényképezte munkáit. Rodin szobrai a vitalitást és a kifejezőkészséget hangsúlyozták, ami eltér a művészeti világ akkori azon tendenciájától, hogy csak a tárgyak külső megjelenését reprodukálják, amit Steichen nagyra értékelt és mély visszhangot keltett. Steichen úgy vélte, hogy egy fénykép vagy szobor kifejezheti a művész szubjektivitását és érzelmeit, és az irodalmi alkotásokhoz hasonlóan értelmezésnek is alávethető, és Rodin egyetértett vele, készségesen mintául szolgálva fotóműveinek.
Ezen a fotón az alanyokat úgy próbáltam embernek látszani, hogy kevésbé élethűvé tettem textúrájukat. Rodin ugyanabban a pózban szemlélődik, szemben a Gondolkodó Emberrel, mintha ő maga lett volna a Gondolkodó Ember, miközben a nagy kapuőr, Victor Hugo nézi. Victor Hugo fehér, fényesen megvilágított figurája a távolban kreatív ihletet sugároz, ellentétben Rodin és a Gondolkodó sötétebb figuráival az előtérben. A kompozíció azt az üzenetet közvetíti, hogy Rodin munkássága, akárcsak irodalmi alkotásai, alkotói gyötrelemben született.
Steichen munkássága nagy hatást gyakorolt kora művészeti világára, és nagyban hozzájárult a fényképezés művészeti formájának megalapozásához. Megmutatta, hogy a fényképezés a kreatív kifejezés médiumaként is használható, nem csak a dokumentálás eszközeként. Az éles kontrasztok fényképezésével, a kompozíciók létrehozásához komponált lemezekkel és a textúrák speciális fényérzékenyítőkkel történő megváltoztatásával Steichen azt kívánta megmutatni, hogy a fényképezés olyan művészet, amelyet ugyanúgy lehet létrehozni és kifejezni, mint a festészetet. Ezek a próbálkozások sok későbbi fotóst inspiráltak, és jelentősen hozzájárultak a fotóművészet fejlődéséhez.
Az olyan művészek erőfeszítéseinek köszönhetően, mint Steichen, ma már többre értékelhetjük a fotográfiát, mint műalkotást, nem csupán egy dokumentumot. Mint ilyen, a piktorialista fotográfiát fontos művészettörténeti irányzatnak tekintik, amely kitágította a fényképezés lehetőségeit és új művészeti területeket nyitott meg. Bár önmagukban is kiemelkedő műalkotások, monumentális teljesítményként is jelentősek, amelyek fontos szerepet játszottak a fotóművészet történeti fejlődésében.
